Vajon, ha Duke Ellington zenekara kerek nyakú, rövid ujjú pólóban játszott volna az ötvenes években, másképp szólt volna a Caravan, a Satin Doll, vagy bármelyik klasszikus? Hadd lebegjen ez költői kérdésként legalább az írás végéig.
Az biztos, hogy Ellington, ahogy még sokan a jazz történetében, különösen sokat adott a stílusra, ami aztán elválaszthatatlan lett a zenéjétől. Ó, a régi korok eleganciája! – sóhajthatnánk, de szerencsére nem kell. A mai előadók között is bőven akadnak „divatdiktátorok”, akik még a hangszerüket is úgy viselik, mint valami becses ékszert.
Ron Carter, aki azért végigpengetett néhány jazzkorszakot, és látott gyűrött ingeket és csillogó zakókat, sosem indul munkába öltöny nélkül. Számára a hangolás már valójában ott kezdődik, amikor magára ölti stílusosan elegáns zakóját, s ha kell, olykor egy selyemsállal fűszerezi a látványt. Persze, akinek divattervező (és volt modell) felesége van, annak azért könnyebb a divatújságok elejére kerülni jól öltözött jazz bőgősként, de mint tudjuk, azért azokat a darabokat viselni is tudni kell. Nem elég, hogy Carter angol lord dublőr lehetne kifinomult lényével, még ott van mellette és vele úgy hatvan éve az ugyancsak mutatós bőgője, amely, elmondása szerint, olyan, mintha egy Bentley kísérné végig az életén (na jó, nem csak a külleme miatt).
De ez mind csak külsőség! Vagy mégsem? A koncert a legjobb lehetőség arra, hogy az ember ezt az égető dilemmát eldöntse.
Ron Carter márciusi koncertjére a jegyeket itt találod!
