Suzanne Vega, aki zenével szeretné összekötni az embereket

Számos művészeti ágban otthonos. Dokumentumfilm készült róla, költeményei, novellái által is ismert, őt tartják az „MP3 anyjának”, mert dalain végezték el a fájlformátum legfontosabb tesztjeit. Suzanne Vega mégis a dalaiban teljesedett ki igazán.

1979-ben kezdődött minden, amikor is Vega elment egy Lou Reed koncertre, ahol rájött, hogy miként lehet dalba önteni azokat a gondolatokat, amelyek önmagáról, a városáról, annak lakóinak mindennapi, de mégsem érdektelen életéről szólnak. Akkor csak egy erős inspirációt kapott, de kezdte felfedezni saját hangját, de még semmi nem utalt arra, hogy a Suzanne Nadine Vega nevű lányt a szűk New-York-i művészvilágon kívül bárki is ismerni fogja.
Suzanne Vega Santa Monica-ban született, röviddel ezt követően szülei elváltak, és anyja hozzáment a Puerto Rico-i íróhoz, Egardo Vega Yunque-hoz. A család New York-i spanyol Harlembe költözött Kemény társadalmi és színes multikulturális környezet és zenei aura vette körül, otthon a Motown kiadó lemezei, bossa nova, jazz és különböző folk zenék szóltak, szülei is gyakran énekeltek népdalokat. Vega már 11 évesen gitározott, tinédzserként írta meg első saját dalait. Leginkább Bob Dylan, Leonard Cohen költészete vonzotta és jelentett számára ihletet, valamint Woody Guthrie, Pete Seeger, Judy Collins, Joan Baez dalai voltak rá nagy hatással. A Barnard College-ben irodalmat tanult, ebben az időben kezdett el kávéházakban, folk fesztiválokon, a West Side-on, Greenwich Village klubjaiban fellépni, ahol hamarosan népszerű lett. Három éven keresztül küldözgette demóit a lemezkiadókhoz, de teljes érdektelenség volt a válasz a próbálozásaira.
„Én még mindig sokban az a tinédzser lány vagyok a szobámban, azon töprengve, hogyan tudnám a zenémmel összekötni az embereket, szavakban megfogalmazni a vízióimat, s hogy vajon látják-e mások, amit én látok. Még mindig egy borzongató izgalom van bennem ezzel kapcsolatban.”- jellemezte magát egy interjúban.
A nyolcvanas évek popkulturális közegében esélytelennek látszott, hogy Vega, gitáros, énekesként, a személyes hangú, lecsupaszított folkos dalaival sikert érjen el. Végül A&M beadta a derekát és 1985-ben megjelent első lemeze, amelynek az egyik zenei producere Lenny Kaye, Patti Smith zenekarának gitárosa volt. Az album elsősorban Nagy-Brittaniában és Európában lett sikeres, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a kiadó bizalmat szavazzon a második, 1987-ben megjelenő Solitude Standing című lemeznek. Rajta olyan varázslatos dalokkal, mint a „Tom’s diner”, a „Luka” vagy a címadó szerzemény. Változatos, gazdag, kreatív és költői kompozíciók gyűjteménye ez a lemez, amivel Suzanne Vega beírta magát a popzene XX. századi történetébe. Immár nem csak a tengerentúlon, hanem Európábanban is nagy sikert ért el, három Grammy-díj jelölést kapott, a Rolling Stone magazin a nyolcvanas évek “100 legjobb hangfelvételei” közé sorolta. “Luka” című dal kitörölhetetlenül beépült a kulturális köznyelvbe, ez talán az egyetlen slágerlistás szerzemény, amelyet valaha is egy bántalmazott gyerek szemszögéből írtak.
Vega lemezének sikere ezek mellett még azt eredményezte, hogy a kiadók felismerték, hogy erre a személyes, letisztult, szomorkás, suttogó, kicsit nyugtalanító, mindennapi történeteket és embereket bemutató szerzeményeknek van közönsége. Azon az ajtón, amit Vega a Solitude Standinggel kinyitott, olyan női előadók léptek be, mint pl. Tracy Chapman, Shawn Colvin, Michelle Shocked és Indigo Girls. Suzanne Vega kétségtelenül a neo-folk egyik úttörője, függetlenül attól, hogy későbbi lemezei zeneileg kísérletezőbbek, helyenként egészen más stílusúak voltak, mint a koraiak. Ezek is azonnal felismerhetőek, átgondolt, kreatív, elkülönült zenei világot mutattak fel.
Suzanne Vega az elmúlt évtizedekben is aktív. Összesen őt Grammy jelölése volt, dalszövegeit, verseit, novelláit, riportjait, esszéit tartalmazó „The Passionate Eye” című gyűjteményes kötetét, angol és spanyol nyelven egyaránt kiadták. Václav Havel személyes meghívására – akire nem, mint politikusra, hanem a cseh író Levelek Olgához című könyve kapcsán, mint művészre tekintett – énekelt a bársonyos forradalom 20. évfordulóján. 2011-ben Vega egy egyszemélyes színházi darabot rendezett, amelynek forgatókönyvét Duncan Sheikel közösen írták, a regényíró Carson McCullers (Magányos vadász a szív, A ​Szomorú Kávéház balladája) életéről. A darabban szereplő dalait 2016-ban adta ki Lover, Beloved: Songs from an Evening with Carson McCullers címmel. Ez volt a tizedik lemeze eddig. Suzanne Vega szereti az 50-60-as évek romantikus filmjeit, mint pl. a Manderley-ház asszonya vagy a Casablanca, de leginkább a film-noirok iránt rajong.