[fusion_builder_container hundred_percent=”no” equal_height_columns=”no” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” parallax_speed=”0.3″ video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” border_style=”solid”][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ layout=”1_1″ background_position=”left top” background_color=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” spacing=”yes” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” padding=”” margin_top=”0px” margin_bottom=”0px” class=”” id=”” animation_type=”” animation_speed=”0.3″ animation_direction=”left” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” center_content=”no” last=”no” min_height=”” hover_type=”none” link=””][fusion_text]
Van a tangóban egy hangszer, ami nincs. Sok más latin tánczenében ott van, a tangóból kimaradt. Amikor viszont ez a tánc Európába érkezett, a báltermekben a zenekarok azonnal hozzátették, csak a biztonság kedvéért. Ha eddig még nem jöttek rá, mi az, elárulom: a dob.
Akkor hogyan érzik a táncosok a swinget, a lüktetést? Hát úgy, hogy a tangóban minden egyes zenész egyben dobos is. Vagyis ütőhangszeres. De hogy még bonyolultabb legyen, az nem úgy van, hogy a zenész üti a hangszerét, és akkor ő már dobol is. A hegedűs, a bőgős, a zongorista, a bandoneonos, a gitáros, és mindenki más kifejlesztett egy olyan technikát a saját hangszerén, amivel a hangokat úgy szólaltatja meg, hogy a hallgatónak fel sem tűnik, nincs egy külön ember, akinek a keze csak a sokféle dobon pereg. Csattognak a húrok, karcol a vonó, éget a bandoneon gomb. S ha ezek mind egyszerre és jól szólnak, a táncosokat csak úgy repíti ez a sok európai dallamból egy szenvedélyes és végletes stílussá vált latin zene.
És az énekes? Ő hogyan dobol? – merül fel a jogosan kérdés. Ő általában sehogy. A legtöbb énekes az olasz dal hagyományait követte, és dalolt, finoman képezve a melódiát. Aztán feltűntek azok, akiknek a hangja olyan volt, hogy az már felért egy komplett ritmusszekcióval. Mint például Daniel Melingo.
Aki persze még ennél is többre képes. Hangjában magával hozta a rock és a brazil zene szívdobogását, kultúrájával pedig egy olyan nyelvet, amely már önmagában énekel. De még ezt is tudjuk fokozni. Az argentin tangó eredeti nyelve, a lunfardo, amely valójában egy tolvajnyelv, a különös hangzású szavak, és az olaszos hangsúlyozású argentin spanyol izgalmas keveréke, és ily módon egy sajátos zene.
Ha mindezt összeadjuk, akkor egy olyan tangóénekest kapunk, akinek minden hangja énekel, dobol, és még ráadásul táncra is perdül.
Daniel Melingo áprilisban a budapesti MoMKult színpadán varázsolja el közönségét borzongatóan érzéki, feszesen teátrális, mégis finom, légies zenéjével. Jegyvásárláshoz kattints ide!
[/fusion_text][/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]
