Ben Williams: bőgős a Capitoliumból

Ben Williams életét a véletlenek, a tehetség és a szorgalom jellemzik és az a vitathatatlan tény, hogy a harminc esztendős zenész a kortárs jazz egyik legjobb zeneszerzője és bőgőse.

Már az első találkozása a hangszerrel sem mindennapi történet. Édesanyja éveken át a jazz rajongó michigani John Conyers demokrata párti képviselő titkárságán dolgozott a Capitoliumban. Az iskolai nyári szünet bevitte magával fiát munkahelyére, ahol a hat éves, élénk gyerek a zegzugos hivatal egyik szobájában felfedezett egy nagy „fényes fából készült dolgot”, amit akkor látott először. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, megpengette a négy vastag húrt és képzeletét megragadták az „alacsony frekvenciájú, dörmögő hangok”.

EBen Williams családjában táncosok, énekesek, zenészek, festők találhatók. A szülői házban vagy közös zenélés folyt vagy egész nap a 60-as és 70-es évek jazz, soul, gospel, R & B és hip-hop zenéi szóltak. Bár zongorázni tanult, tinédzserkorának hősei, Prince és Michael Jackson hatására rock gitáros szeretett volna lenni, de a sors közbeszólt. A középiskolában túljelentkezés miatt nem vették fel a gitár osztályba, jobb híján bőgőzni tanult. Már ekkor számtalan funky, R&B és gospel zenekarban játszott, de ismét történt valami, ami végleg megváltoztatta életét. Valaki a kezébe nyomott egy kazettát, rajta Miles Davis Kind of Blue és Charles Mingus Blues & Roots lemezének felvételeivel.

Egy teljesen új és végzetesen izgalmas világ nyílt meg számára és egy életre elköteleződött a jazz és Miles Davis Quintet bőgősének, Paul Chambers játékának hallatán az akusztikus és elektromos basszusgitár mellett. „Ha játszom, akkor olyan rezgést érzek, mintha egy szellem lenne jelen, vagy egy másik ember érintését érezném. Ez olyan, mint táncolni valakivel. Ez a hangszer vonz. Ez meleg és mély hang, amely rezonál velem.”.

Ben Williams: „Az a legjobb, ha valaki odajön hozzám, aki hallgatta a zenémet, és elénekli valamelyik dallamot. Amikor a dallamok beragadnak az emberek fejébe, az a legjobb érzés a világon.”

A mindig nyitott, szorgalmas és alázatos zenész 2009-ben már magabiztosan lépett színpadra az életét alapvetően meghatározó Thelonious Monk Intézet nemzetközi jazz versenyén. Ott olyan bírákat győzött meg vitathatatlan tehetségéről, mint Ron Carter, Dave Holland, Charlie Haden, John Patitucci, Christian McBride és Robert Hurst. „Ez volt az egyik legcsodálatosabb élmény az életemben. Azt mondanám, az egész életem ennek az előkészítése volt.” –nyilatkozta a For Bass Player Only magazinnak.

Az ezt követő évek már elismertségé, szinte mindenkivel játszott, aki fontos és inspiráló ebben a szcénában, Pat Metheny zenekarával Grammy-díjas lesz, majd a rangos Concorde Jazz-nél, immár saját zenekarával két önálló albuma jelenik meg. „Kifinomult”, „korszerű”, „nyitott”, „bátor” jelzőket lehet olvasni leginkább az albumok kritikáiban, amelyeken szinte minden jelen van, ami hatást gyakorolt rá. A gospel, a hip-hop, James Brown, Miles Davis, Prince és a fúziós jazz hatását gyúrja egybe vonzó virtuozitással, élvezetesen, szellemesen, bevonva a zenébe a múltat, a jelent és hallgatókat.

Ben Williams zenekarával június 9-én koncertezik Budapesten!

2017-07-22T00:44:54+00:00