Linda May Han Oh: Pat Metheny nagybőgőse

Pat Metheny zenekarának tagjaként 2017-ben már hallhattuk Linda Oh kifinomult játékát, most pedig saját zenekara élén jön.

Linda May Han Oh, művésznevén Linda Oh Malajziában született, de az ausztráliai Perthhez kötődnek gyermekévei, hisz születése után nem sokkal ide vándorolt ki a kínai származású szüleivel és két testvérével. Az iskolában zongorázni, fagottozni és basszusgitározni tanult. Minden rendben is ment mindaddig, amig otthon be nem jelentette, hogy ő jazz zenész szeretne lenni. Ezzel az ötletével néhány álmatlan éjszakát okozott szüleinek, akik abban a hitben éltek, hogy ő is, mint idősebb nővérei valami rendes polgári foglalkozást választ. A szülők ettől függetlenül támogatták elképzeléseit.
Oh a Nyugat-Ausztrália Előadóművészeti Akadémián kitüntetéssel végzett, majd a következő években James Morrison ösztöndíjas, valamint Jazz Oktatás Nemzetközi Szövetségének (IAJE) ösztöndíjasa lett. 2006-ban New Yorkba költözött, ahol jelenleg is él. 2008-ban megnyerte az ASCAP Young Jazz Composer díját, 2008-ban végzett a Manhattani Zeneművészeti Főiskolán, ahol Jay Anderson, John Riley, Phil Markowitz, Dave Liebman és Rodney Jones voltak a mesterei. Nem lehet azt állítani, hogy ezek laza évek voltak Oh életében, de a következők is igazán sűrűre sikerültek. Szerepelt Jon Irabagon albumán, majd kiadta első albumát az Entryt, amit a trombitás Ambrose Akinmusire-vel és a Obed Calvaire dobossal készít. A lemez Artforum magazin szerint egyike 2009 tíz legjobb albumának. Az elkövetkező néhány évben Thomas Barber Janus Bloc, Sarah Manning, Bastian Weinhold albumain szerepelt. Időközben elkezdett edzőterembe járni, mert gyengének érezte a karját a nagybőgőn való játékhoz.
2010-ben a Jazz Újságírók az Év Művészének, a Downbeat Magazin szerkesztői a legjobb akusztikus basszusjátékosnak választották. Ugyanebben az évben a berlini BASS2010 versenyen második helyezést ért el.
Együtt dolgozott Dave Douglas Quintettel és Fabian Almazan Trióval. 2012-ben jött a második saját lemeze az Initial Here, amit Dayna Stephens a tenorszaxofonossal, a zongorista Fabian Almazannal és Rudy Royston dobossal vett fel. Folytatta a közös munkát Dave Douglas Quintettel és Fabian Almazan Trióval, szerepelt a szaxofonos Jim Snidero lemezén, majd a következő évben új kvartettel (Ben Wendel, tenorszaxofon, James Müller gitár és Ted Poor dob) hozta ki a Sun Pictures című szóló lemezét. Zenei projektjei, saját albumai sikere kapcsán egyre több meghívást kellett teljesítenie. Együtt játszott Michael Dease-el, Greg Osbyval, Joe Lovanoval, Kenny Barronnal, Melissa Stylianou-val, Avishai és Anat Cohennel. Helyet kapott Terri Lynne Carrington 2015-ös The Mosaic Project: Love and Soul című lemezén. Fellépett Monterey Jazz Fesztiválon Dave Douglas-al és Joe Lovanoval, a koncert a Blue Note kiadásában Sound Prints címmel jelent meg. Játszott Art Hirahara’s Libations & Meditations együttesében, valamint a marimba mester Gwendolyn Dease, Beguiled című korongján.
Két éve jelent meg negyedik saját albuma a Walk Against Wind (Ben Wendel tenorszaxofon, Matthew Stevens gitár, Justin Brown dob, Fabian Almazan zongora, Minji Park a koreai ütőhangszerek), ami ismét jó kritikákat kapott. Ez volt az első olyan jazz album, amelynek tartalmát csak digitálisan lehetett letölteni. Linda Oh zeneszerzőként különböző filmekhez is komponált zenéket.
Antonio Sanchez és Gwilym Simcock mellett évek óta tagja Pat Metheny zenekarának. A Bandcampan már elérhető a május 17-én megjelenő Aventurine című tizennégy számot tartalmazó album egy felvétele. (Greg Ward szaxofon, Fung Chern Hwei hegedű, Sarah Caswell hegedű, Bennie Von Gutzeit hegedű, Jeremy Harman cselló, Matt Mitchell zongora, Chess Smith dob, vibrafon)
A lemezről a Pastemagazine azt írta, hogy „ritka híd a klasszikus, jazz és az új zenei világok között.” Ugyanez a rangos magazin Linda Oht azon tizenkét női jazz zenész egyikeként említi, akik majd meghatározzák a műfaj jövőjét.