John McLaughlin: az úttörő gitárlegenda

John McLaughlin, a gitáros aki több műfajban is folyamatosan maradandót alkot, új irányokat, megközelítéseket jelöl ki, nem műfajokban, stílusokban gondolkozik.

Ha egy társaságban szóba kerülnek a Bitches Brew vagy a Friday Night in San Francisco című albumok, szinte biztos, hogy mindenki hallotta, ismeri és sokaknak van legalább egy személyes élménye velük kapcsolatban. Ikonikus albumok, amelyekben egyrészt az a közös, hogy azok is szeretik, akik nem feltétlenül hívei a lemezek által képviselt műfajoknak, másrészt, mindkét album egyik főszereplője John McLaughlin, akit sokan a világ legjobb gitárosának tartanak.
McLaughlint pályája kezdetén Django Reinhardt, Stéphane Grappelli játéka ragadta meg. A hatvanas években brit blues szcéna olyan progresszív muzsikusaival játszott, mint Alexis Korner, Georgie Fame, vagy Brian Auger, továbbá felvételek őrzik közös játékát Jimi Hendrix-szel, illetve tagja volt Tony Williams jazz-dobos Lifetime formációjának. 1969 volt az egyik fontos év McLaughlin életében. Kiadta első lemezét, az Extrapolationt, illetve Miles Davis meghívja az együttesébe, és az In a Silent Way albumon már játszik is. A következő Miles Davis album, a Bitches Brew pedig mind a jazz történetében, mind Davis, mind McLaughlin karrierjében fordulópont. Ez volt az első jazz-rock album és talán minden idők legjobbja is.
A lemez sikere McLaughlin szólókarrierjét is beindította. Néhány szólólemezt követően 1970-ben megalakította a hat éven át működő legendás jazz-rock formációját, a Mahavishnu Orchestrat, majd ezt követően a szintén nagyon jelentős, négy lemezes Shaktit, amellyel a jazz és az indiai zene fúzióját játszották. Közben dolgozott Miles Davis Live-Evil és az On the Corner című albumain, szerepelt Stanley Clark lemezén és egy szólóalbumot is kiadott és közös lemezt készített Carlos Santanaval.. Az évtizedet két fantasztikus formáció meghatározó tagjaként zárja. Az egyik a Trio of Doom, Jaco Pastoriusszal és Tony Williamsszel, a másik pedig Paco de Lucíaval és Aldi Meolaval közös triója, akikkel a kultikus Friday Night in San Francisco és később a Passion, Grace and Fire és a The Guitar Trio lemezeket vette fel.
A hetvenes éveket követő évtizedek az innovatív kiteljesedés és a szerteágazóan izgalmas zenei kalandozások időszaka. Jelen van a jazz, a fúziós, a rock és a világzenei szcénában egyaránt. Dolgozott többek között Steve Morse-val, Christian Escoudéval, Jonas Hellborggal, Jan Garbarekkel, Zakir Hussainnal, Miroslav Vitouš-sal, Eric Claptonnal, rövid időre ismét életre hívta a 70-es években létrehozott John McLaughlin Triot és a Mahavishnu Orchestrat, közös lemezt rögzített a Londoni Szimfonikus Zenekarral és játszott Miles Davis Aura című albumán. The Heart of Things elnevezésű együttesben Gary Thomasszal, Dennis Chambersszel, Matthew Garrisonnal, Jim Bearddel és Otmaro Ruízzal muzsikál, a kilencvenes években pedig indiai zenészekkel létrehozza világzenei formációját a Remember Shaktit. Az időszak egyik fontos lemeze a Bill Evans munkássága előtt tisztelgő Time Remembered: John McLaughlin Plays Bill Evans cmű és a post bop és a jazz-rock határán egyensúlyozó Industrial Zen albumok. Játszott a Dexter Gordon életét feldolgozó Round Midnight című filmzenében, zenét írt balett előadáshoz, több könyv jelent meg életéről.
John McLaughlin a jazz, a rock, a klasszikus és a keleti zenék fúziójának úttörője, aki a jazz gitározásban egészen új utat nyitott a dinamikus, szokatlan harmóniákat és ritmusokat megjelenítő játékával. Olyan jazz gitárosokra gyakorolt hatást, mint pl. Mike Stern, Al di Meola, de a rock színtérről Jeff Beck, Frank Zappa, Zak Wylde is a legnagyobb élő gitárosnak tartja. A kétezres évek közepén alakítja meg a The 4th Dimension formációját, Gary Husbanddel, Hadrian Ferauddal, és Mark Mondesirrel. A 4th Dimension amerikai turnéjának koncertjeiről Live USA 2007: Official Bootleg címmel limitált példányszámú koncertlemez, valamint MP3 formátumban az Official Pirate: Best of the American Tour 2007 című anyag jelent meg.
Jelenleg az eredeti együttesből a billentyűs Gary Husband maradt, basszusgitáron az elképesztően virtúoz kameruni Etienne M’Bappé játszik, Mark Mondesirt pedig Ranjit Barot váltotta a dobok mögött. McLaughlin innovatív korszakát tükrözi a The 4th Dimension, akivel átlagban két évente ad ki albumokat. (To the One (2010), Now here this (2012), The Boston Record (2014), Live at Ronnie Scott’s (2017), Live in San Francisco (2018)). A The 4th Dimension McLaughlin karrierjében egy igazán kreatív és érett szakasz, ami tele van mélységekkel és fantáziával és a gitáros ismételt kiteljesedésének lehetünk tanúi.
McLaughlinra Miles Davis és Jimi Hendrix zenéje egyaránt nagy hatást gyakorolt. Davist az új zenei formák és koncepciók kidolgozása miatt tartotta példaképének, Hendrix kapcsán pedig azt mondta, hogy nélküle a gitárzene más lenne. Ezek a megállapítások immár John McLaughlinra is érvényesek.