„1961-ben, mit sem tudva a „dunai indiánok” létezéséről, négy érettségiző fiatalember úgy határozott, hogy indián módra megküzd egymással, egy általuk alig ismert vidéken. A Bakony-hegység egyik érintetlen völgyét – ahol sok szikla, tisztás, erdők, bővizű patak és forrás látszott a térképen – „indián területté nyilvánították”.

Megállapodtak a harc és a fegyverhasznált szabályaiban és indián öltözéket készítettek maguknak. (…) E sorok írója lakota ember a játék kezdete óta, mióta a May Károly könyvek kora véget ért számára.” – Füst a Szemében, a legöregebb lakota-sziú főnök, Cseh Tamás. Füst a Szemében, a legöregebb lakota-sziú főnök, Cseh Tamás – részlet. Forrás: Cseh Tamás archívum)
„Vannak emlékező emberek és vannak felejtő emberek, én felejtők közé tarozom. Én öt éves koromtól rémlik, hogy velem történt ez meg az. Akkor Tordason laktunk.” – Füst a Szemében Cseh Tamás-film (színes magyar film, rendezte: Fonyó Gergely)
„Csak még egyszer gyere elő
A résből, hol elbújtál, gyerekkorom,
Csak kő legyek, csak bogár legyek, és engedj újra füveiddel játszanom.”

Cseh Tamás – Bereményi Géza: Gyerekkorom (részlet)
„Meghallotta a szomszéd fiú, hogy gitározok. Csináltunk zenekart, megtanultam három akkordot, később négyet. (..) Érettségi után egy zenekarban álltam a színpadon én voltam a ritmusgitáros és énekeltem.” – Füst a Szemében
„Filmek is készültek, vászonról ránk néztek autóstoppos fiatalok.
Twistelve nézték a víztükröt, s hallgatták mit csacsognak a vízhabok.”
Cseh Tamás – Bereményi Géza: A hatvanas évek (részlet)
„Egész éjjel ott állt a hegytetőn, és az ég felé szálló viharmadarakról énekelt: „Széllel szemben érkeztem, Békepipám keresem, Esőt hozva érkezem!” Ahogy ez egy álmodozóhoz illett, Ülő Bika kiváló énekes és zeneszerző volt. Több dalát spirituális célból írta, például az ekíszíta és álomtársaságok szertartásaira, törzsi válságok kezelésére vagy törzsi célok elérésére. Más dalai kifejezetten világiak voltak, mint például az, amelyet anyja tiszteletére vagy egy hadiösvényről vissza nem tért barátja emlékére írt. (…) Egyszerűsége öltözködésében és viselkedésében is megnyilvánult. A különleges alkalmaktól eltekintve, Ülő Bika hétköznapi ruhákat viselt, első csapásait jelképező egy-két sastollon kívül semmi sem jelezte tisztségeit.” Robert M. Utley: A lándzsa és a pajzs. Ülő Bika élete és kora (részlet)
„Kibékültem a világgal, és hálás vagyok mindenért.
Köszöntse majd valaki más boldogan a jövendő tavaszt;
Birkózzon majd valaki más egy újabb nyárral;
Csodálkozzon majd valaki más az ősz ajándékain;
Mondja majd valaki más: „Jó az élet!”

Chief Dan George (Tsleil-Waututh indián): Majd valaki más
„Néha úgy érzem, hogy beszélek hozzá, ő meg alszik. De nem. Hálás vagyok neki. Hálás, mert hagyott énekelni. Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is félek.” – Füst a Szemében
Suhannak, visszaszállnak
a legendák most a földre,
látod, azt mondtad pedig,
hogy elenyésznek örökre.
Cseh Tamás – Bereményi Géza: Suhannak, visszaszállnak (részlet)
Összegyűlünk 2018-ban is, hogy megünnepeljük Cseh Tamás 75. születésnapját és mind azt a sok jót és szépet, szomorút és néha sötétet, ami nélküle nem lenne. Hogy megünnepeljük az indiánságot, a Balatont, Budapestet, Apa kalapját, szegény Évát, Jánost, Gézát, Tamást. Ajándékkal is készülünk: felcsendül majd egy vadonat új dal, egy Bereményi Géza vers, amit Cseh Tamás emlékére írt, és amit a Vodku fiai zenésítettek meg.
A cikkben szereplő fotót Burger Barna készítette.