[fusion_builder_container hundred_percent=”no” equal_height_columns=”no” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” parallax_speed=”0.3″ video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” border_style=”solid”][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ layout=”1_1″ background_position=”left top” background_color=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” spacing=”yes” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”0px” margin_bottom=”0px” class=”” id=”” animation_type=”” animation_speed=”0.3″ animation_direction=”left” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” center_content=”no” last=”no” min_height=”” hover_type=”none” link=””][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” class=”” id=””]
Chick Coreával valószínűleg minden jazz rajongónak van egy „személyes” története. Egy album, amely épp legkedvesebb fiatal évei alatt találta meg, egy szám, amit nem tudott elégszer meghallgatni, hogy megértse, mitől olyan tökéletes, vagy egy koncert élmény, amire emlékezve mindig visszatér a mosoly az arcra (talán épp a Smile című szám miatt). Vagy az, ha valaki a Children’s Songs zongora kottában egy verset talál, melynek költője ki más, mint a dalok szerzője, azaz Chick Corea. Egy szabad vers arról, hogy hogyan kell szabadon játszani, gyakorolni, alkotni. Egy olyan vers, amelyet minden gyermekeket zenére oktató könyvbe el kellene valahogy bújtatni.
Vagy 20 évvel később megkérdezték tőle, ír-e még verseket. Azt mondta, igen, a feleségének. Chick Corea olyan ember, aki negyvenöt év házasság után is verset ír a feleségének. Meg olyan ember, aki ingyenes mesterkurzust tart Stanley Clarke-kal az internet zenész népének, és teáscsészével a kezében a legfontosabb tanításokat hagyja ránk a legnagyobb természetességgel.
Olyan zenész, akinél könnyebb lenne felsorolni, hogy kikkel nem játszott és milyen stílust nem próbált ki. A jazz földgömbjén bizony sűrűn lennének a kis zászlók, amelyek azt jelzik, melyik területet utazta már be. Állandóan megújul, mindig keresi azt, hogy hogyan másképp tudna kapcsolódni a zene lényegéhez, és a közönséghez. A cél pedig mindig ugyanaz: élvezni a zenélést és ezzel örömöt szerezni a közönségnek.
2017-ben triójában két nagyágyúval tért vissza a gyökerekhez, az akusztikus jazzhez. Brian Blade dobos hozta magával a fiatalos lendületet és a rock és jazz sztárok mellett gondosan összegyűjtött tapasztalatait, Eddie Gomez bőgős meg egy olyan életrajzot, amit nem lehet nagy sóhajtások nélkül olvasgatni. Mit kerteljünk – jazz legendák álltak össze, azért, hogy élvezetet leljenek a közös zenélésben.
[/fusion_text][fusion_youtube id=”QclsGtbbPOI” alignment=”center” width=”960″ height=”540″ autoplay=”false” api_params=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” /][fusion_separator style_type=”none” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” sep_color=”” top_margin=”1em” bottom_margin=”” border_size=”0″ icon=”” icon_circle=”” icon_circle_color=”” width=”” alignment=”center” /][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” class=”” id=””]
2019-ben, 43 évvel a legendás My Spanish Heart album megjelenése után ismét flamenco- és latin ritmusok által fűtött zenészekkel vette körbe magát. Amióta Chick Corea először játszott a spanyol flamenco gitáros legendával, Paco de Luciaval, elkötelezett rajongója a latin jazz zenének. Kezdve a modern-klasszikus „Spain” című szerzeményével, folytatva az első Return to Forever albummal, rajta a „Sometimes Ago / La Fiesta”.
A madridi Jorge Pardo, aki Paco zenekarának eredeti tagja, szaxofonon és fuvolával csatlakozott, valamint Niño Josele, aki szintén Paco zenekarában játszott, az igazi flamenco gitárművészetet hozta a zenekarba. Michael Rodriguez trombitán, Steve Davis harsonán és kürtön játszott. A kubai Carlitos Del Puerto basszuson és a dobok mestere, Marcus Gilmore a gerince a ritmusszekciónak. A flamenco tánc feltörekvő csillaga, Nino de los Reyes biztosította a lábak tűzijátékát.
[/fusion_text][fusion_youtube id=”ObTSky9tG8c” alignment=”center” width=”960″ height=”540″ autoplay=”false” api_params=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” /][/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]
